A sok ezer esztendős hindu bölcselet alapján az ember lényegesen több, mint kézzelfogható hús-vér testrészek halmaza. Rendelkezik más, szemmel nem látható és kézzel nem tapintható szervekkel is, amelyek szinte fontosabbak a fizikai testnél. Ilyen belső, láthatatlan energiaközpontok a csakrák, amelyek a gerincoszlop mentén helyezkednek el, a gerinc tövétől a fejtetőig.

A csakra az ind filozófia ezoterikus hagyományai szerint az emberi testben elhelyezkedő pszichikai energia központi magja, neve a szanszkrit „chakra”, azaz „kerék, korong” szóból származik, de a buddhista jóga forgatagnak vagy örvénylésnek is fordítja. A csakrák az energiatestünkben örvénylő, egymással és a környezetükkel egyaránt kommunikáló energiaközpontok. Nemcsak befogadják az életenergiát, hanem módosítják is, valamint a fizikai síkon transzformálják azt. Minden csakrának rendkívül fontos biológiai funkciója van: az idegrendszeren keresztül látja el minden egyes csakra a hozzá tartozó testrészek, szervek sejtjeit információval és energiával.

Az ősi hindu iratok alapján hét fő csakra létezik, amiket az életerőt, a pránát szállító csatorna, a Sushumna, azaz a testünkben lévő egyik fő nádi, energiavezeték kapcsol össze. A csakrákon átáramló életerő pedig szabályozza a test összes életfunkcióját. A „nadi” szó eredeti jelentése áramlás vagy a mai divatos kifejezés szerint flow. A testünkben zajló áramlások felelnek meg a kínai medicinában is oly fontosnak tartott meridiánoknak.

Az emberi testben öt fő energiavezeték található: a Sushumna, az Ida, a Pingala, a Krományzó és a Befogadó vezeték. Energiarendszerünk központi vezetéke a Sushumna. A Kundalini energia valójában az Ida és a Pingala vezeték áramlása felfelé a Sushumnán keresztül, melyek a fő csomópontoknál, a csakráinkban keresztezik egymást.

A csakrák elhelyezkedése

Gyökércsakra

, azaz Múládhára - „gyökértámasz”, a gerinc tövénél található.
Szimbóluma a négyszirmú vörös lótusz.

Szakrális csakra

vagy szexcsakra, azaz Svádisthána – „saját hely” a nemi szerveknél.
Szimbóluma a hatszirmú fehér lótusz, belsejében a növekvő holddal.

Elosztó csakra

, azaz Manipura - „ékkőváros”, a köldöknél.
Szimbóluma a tízszirmú sárga lótusz, belsejében az egyik hegyére állított háromszöggel.

Szívcsakra

, azaz Anáhata - „meg nem ütött,” a szív tájékán.
Szimbóluma a tizenkét szirmú zöld virág, belsejében két egymást metsző háromszöggel (hexagram), ami a férfi és nő egyesülését jelképezi.

Torokcsakra

, azaz Visuddha - „tiszta” ,a toroknál.
Szimbóluma a tizenhat szirmú kék vagy türkiz lótusz, belsejében ezüst félhold fehér körben.

Homlokcsakra

vagy harmadik szem csakra, azaz Ajna - „parancs”, a szemöldökök közötti területen. Itt két kisebb csakra is található, a szóma és a manasz.
Szimbóluma a lila, indigókék vagy kék színű kétszirmú lótusz.

Koronacsakra

, azaz Sahasrara - (a tantrikus buddhista tanokban Usnísa kamala, „ezerszirmú lótusz”) az „üdvösség hona”, a fejünk tetején; különös jelentősége van, mivel úgy tartják, tiszta tudatállapot, amelynek nincs se célja, se tárgya. A Kundalini ébredése során, amikor a női energia, a sakti egyesül a férfi energiájával, ezen a ponton áthaladva jön létre a szamádhi, vagyis a magasabb szellemi állapotban megvalósuló extázis, ami elősegíti a végső megszabadulás (nirvána) elérését. Ezt a csakrát egyes rendszerek különleges szerepe miatt nem sorolják a szokványos csakrák közé.
Szimbóluma az „ezerszirmú lótusz”.