Annyi helyen tanultam, annyi emberrel beszélgettem, dolgoztam és foglalkozam, annyi spirivel és "spirivel" vagy "álspirivel" találkoztam már, hogy önkéntelenül is felmerült bennem ez a kérdés, azóta pedig gyakran szorul tisztázásra a tanfolyamaimon.
Aki tényleg spirituálisan él, az nem hangsúlyozza ezt lépten-nyomon. "Csak" látszik, egyszerűen érzed, "más a szaga is" :)
Ami evidens, azt nem kell bizonygatni - mondta anno az egyetemi matek professzorom. Biztos nem gondolta, hogy annyi matek és közgáz tanulás után egyszer spiri leszek :) Aki tényleg spirituális, az úgy is néz ki és azt is csinálja, amiről beszél. Eközben megéli és megvalósítja önmagát, tehát a spirik sem egy kaptafára készülnek. Sőt, éppenhogy egyediek. Hiszen mind azért vagyunk itt, hogy Isten vagy az univerzum (hívd, ahogy jól esik, nem a megnevezés számít) nagyságát demonstráljuk. Mégpedig a magunk sajátos, egyedi és utánozhatatlan módján. Ez létünk célja. Felesleges erőfeszítés, hogy egyformák akarjunk lenni, hiszen a különbözőségünk teszi színessé és csodálatossá a világot.
És emlékezz rá, hogy nem csak mi, terapeuták, tanárok, tanítók, beavatók lehetünk spirituálisak. Ez senkinek nem a kiváltsága.
Légy spirituális a magad kivételes és nagyszerű módján, fogadd el a felelősséget, hogy az univerzum nagyságát demonstráld, hiszen ezért vagy itt! Ha bárhogy demonstrálhatnád szabadon Isten nagyságát, Te hogy csinálnád, mit tennél?
Most pedig képzeld el, hogy egy végtelen, határtalan és szabad isteni tudatosság vagy, aki bármire képes!
